Orvosi

Baktériumok redukciója hipoklorinsav-higiéniai oldattal a szemkörnyéki bőrön

 Clinical Ophthalmology (Auckland, NZ) 11 (2017): 707

A bakteriális terhelés csökkenés mértékének vizsgálata a periokuláris bőr felszínén 20 perccel 0,01% tiszta hipoklorinsavat (HOCl) tartalmazó sóoldat-higiéniai oldat alkalmazása után. Mikrobiológiai mintákat gyűjtöttünk közvetlenül a higiéniai oldat felvitele előtt és 20 perccel később. Megszámoltuk az összes mikrobiális kolóniát, és mindegyik egyedi kolónia morfológiát feldolgoztuk a baktériumfajok azonosítására és a 15 kiválasztott antibiotikumra való érzékenységi profil meghatározására. A mintákat 36 beteg 71 szemének bőrmintájából elemeztük. A kezelés előtt 194 egyedi baktérium izolátumot nyerteünk ki, amelyek 33 különböző fajhoz tartoztak. Húsz perccel a kezelés után 138 egyedi baktérium izolátumot azonosítottunk, amelyek 26 különböző fajhoz tartoznak. A staphylococcusok tették ki az összes kinyert törzs 61% -át, a Staphylococcus epidermidis törzsek pedig a staphylococcus törzsek 60% -át. A kezelés előtt és után a Gram-pozitív, Gram-negatív vagy anaerob fajok megoszlásában nem volt lényeges különbség érzékelhető. A kvantitatív adatok azt mutatták, hogy a higiéniai oldat alkalmazását követően a bőr felszínén a staphylococcus terhelés > 99% -kal csökkent. Az összes S. epidermidis kolóniaképző egység 99,5% -kal csökkent. A HOCl higiéniai oldat eltávolította a több antibiotikummal szemben rezisztens staphylococcus izolátumokat, valamint az antibiotikumokra fogékony izolátumokat. A tiszta HOCl-savval konzervált sós higiéniai oldat alkalmazása jelentősen csökkentette a baktériumok terhelését anélkül, hogy megváltoztatta volna az alsó szemhéj alatt a bőrön maradó baktériumfajok sokféleségét.

A hipoklorinsav hatékonysága a titánötvözet felületén lévő biofilmek csökkentésére in vitro

International Journal of Molecular Sciences 17.7 (2016): 1161

Kemoterápiás szereket alkalmaztak a peri-implantitis kezelésében alkalmazott mechanikus eltávolítás kiegészítéseként. A jelen in vitro vizsgálat a hipoklorinsav (HOCl), a nátrium-hipoklorit (NaOCl) és a klórhexidin (CHX) hatékonyságát értékelte és hasonlította össze a Gram-negatív (E. coli és P. gingivalis) és Gram-pozitív (E. faecalis és S. sanguinis) baktériumok esetén. Értékeltük az öntözési térfogat és az expozíciós idő hatását a HOCl antimikrobiális hatékonyságára, és elkészült a tartóssági elemzés. Élő / holt festést, morfológiai megfigyelést, alamarBlue vizsgálatot és lipopoliszacharid (LPS) detektálást szemcseszórt és biofilmmel szennyezett titánötvözet lemezeken vizsgáltunk a három kemoterápiás szerrel végzett kezelés után. Az eredmények azt mutatták, hogy a HOCl jobb antibakteriális hatást mutatott az öntözési mennyiség növelésével. A HOCl nagyobb antibakteriális hatékonyságot ért el, mivel a kezelési idő megnőtt. Az antimikrobiális hatékonyság csökkenését volt megfigyelhető, amikor a HOCl nem volt lezárva és a levegővel érintkezve maradt. Az összes öntözőszer antibakteriális aktivitást mutatott, és a biofilmmel szennyezett implantátumok titánötvözet felületén elpusztította a baktériumok többségét. Ezenkívül a HOCl szignifikánsan csökkentette a P. gingivalis LPS-koncentrációját a NaOCl-hez és a CHX-hez képest. Tehát egy HOCl fertőtlenítő hatásos lehet a biofilmmel szennyezett implantátum felületek tisztításakor.

Azonnali és késleltetett utóirtás utáni hatások a hipoklorinsav szöveti baktériumsejt-számára, szemben a sós öntözéssel krónikus sebekben

Eplasty 16 (2016)

A seb eltávolítását elengedhetetlennek tartják a krónikus sebkezelésben. Kimutatták, hogy a hipoklórsav hatékony szer a nyílt sebekben a baktériumok számának csökkentésében. Az ultrahanggal engedélyezett seb eltávolítása hatékony és eredményes módszer a sebtelenítésre. Ez a tanulmány összehasonlította a hipoklórsavval végzett ultrahangos öntözést a sóoldatos öntözéssel a sebek eltávolítása előtt a pre- és posztoperatív sebeken, és meghatározta a baktériumok újra szaporodását 1 héten keresztül. Végül rögzítették a klinikailag tiszta megjelenő sebek végleges sebzárásának eredményét. Tizenhét beleegyező felnőtt krónikus, nyílt sebes beteget választottak véletlenszerűen a vizsgálatba. A betegeket véletlenszerűen felosztották a hipoklórsav-öntözés vagy a sóoldatos öntözés csoportjába. Valamennyi beteg műtét előtti és utáni szövetmintákat szolgáltatott a kvalitatív és kvantitatív bakteriológiai vizsgálatokhoz. A kiürítési eljárás és a végleges lezárási eljárás közötti időszakban (7 napig) a sebeket ezüsttel impregnált kötszerrel és egy hidro-vezetőképes kötéssel kötözték. Az ultrahangos rendszer mindkét öntözési típusa kezdetben 4–6 log-kal csökkentette a baktériumok számát. A végleges lezárás idejére azonban a sóoldattal öntözött sebek baktériumok száma visszaállt 105-ig, míg a hipoklórsavval öntözött sebek 102-nél vagy annál alacsonyabb szinten maradtak. A fiziológiás sóoldatban szenvedő betegek több mint 80% -ának volt posztoperatív zárási kudarca, szemben a hipoklórsav-csoportban a betegek 25% -ával. Az ultrahangos eltávolítással végzett hipoklórsav-öntözés hatékonyabban csökkentette a baktériumok szaporodását a krónikus nyílt sebekben, mint a sóoldat önmagában. A műtét utáni sebzárási eredmények a sebek szövődményeinek figyelemre méltó csökkenésére utalnak a seb eltávolítása után, ultrahanggal végzett hipoklórsav-öntözéssel, a sóoldattal szemben.

Erős savas elektrolizált víz hatékonysága és biztonsága a peritoneális mosáshoz, a perforált vakbélgyulladásban szenvedő betegek műtéti fertőzésének megelőzése érdekében

 Surgery today 45.7 (2015): 876-879

Korábbi, patkányokon végzett perforált peritonitis kísérleti vizsgálatunk bebizonyította, hogy az erős savas elektrolizált vízzel (SAEW) végzett peritonealis öblítésnek nincs káros hatása, hatékonyabban csökkenti a baktériumok számát az ascitic folyadékban, mint a sóoldat, és jelentősen növeli a túlélési arányt. Így randomizált, kontrollált vizsgálatot végeztünk, a SAEW alkalmazásával a perforált vakbélgyulladás kezelésére, gyermekeknél. Negyvennégy, 3–14 éves beteget véletlenszerűen két csoportra osztottunk: S csoport (n=20), amelyben a hashártya üregét 100 ml/kg sóoldattal és a sebet 200 ml sóoldattal mostuk ki; és az E csoport (n=24), amelyben a hashártya üregét 100 ml/kg SAEW-vel és a sebet 200 ml SAEW-vel mostuk át. Az E csoportban a SAEW káros hatása nem volt megfigyelhető. Az ascitic folyadék bakteriális evanescencia arányában nem volt különbség az öblítés után az S és az E csoport között (11,1%, illetve 15,8%). Mindkét csoportból egy-egy betegnél maradék tályog alakult ki (5,0%, illetve 4,2%). A műtéti hely fertőzés (SSI) előfordulása szignifikánsan alacsonyabb volt az E csoportban, mint az S csoportban (0%, illetve 20%; P<0,05). A csoportok között nem volt különbség a pyrexia, a pozitív C-reaktív fehérje, a leukocytosis vagy a kórházi tartózkodás időtartamában. A peritoneális mosásnak és a SAEW-vel végzett sebmosásnak nincs káros hatása, és hatékonyan megakadályozzák az SSI-t.

A semleges elektrolizált víz felhasználásának értékelése a beteg közeli felületek tisztítására

Infection Control & Hospital Epidemiology 35.12 (2014): 1505-1510

Ennek a tanulmánynak a célja a beteg közelében lévő helyek tisztításának 48 órás mikrobiológiai hatásainak monitorozása volt egy új fertőtlenítőszerrel, az elektrolizált vízzel. Egy időskorúak akut ellátását biztosító kórteremben, egy kerületi általános kórházban, Skóciában. A szekrényeket, a bal és a jobb oldalrácsokat, betegágy asztalokat 30 ágyhelyen átvizsgálták az aerob kolónia számra (ACC), a meticillinre érzékeny Staphylococcus aureusra (MSSA) és a meticillin-rezisztens S. aureusra (MRSA), mielőtt elektrolizált vízzel megtisztították. A helyeket a tisztítás után 1-48 órával változó időközönként átvizsgálták. A mikrobiális növekedést cfu / cm2-ben és az MSSA és MRSA jelenlétét vizsgálták meg az egyes helyeknél. A vizsgálatot háromszor megismételték, havonta. Rövid időn belül és szignifikánsan csökkent az átlagos ACC (360 mintavételtű hely) az tisztítás előtti 4,3 szintjéről 1,65 cfu / cm2-re egy órával a fertőtlenítőtisztítás után (p <0,0001). Az átlagszám ezután 24 óra alatt 3,53 cfu / cm2-re, 48 óra után 3,68 cfu / cm2-re nőtt. A teljes MSSA / MRSA (34 izolátum) a tisztítás után négy órával 71% -kal csökkent, majd 24 óra elteltével az előtisztítás 155% -ára (53 izolátum) emelkedett. Az elektrolizált vízzel történő tisztítás csökkentette az ACC-t és a staphylococcust a betegek körülötti felületeken. Az ACC 48 óra elteltével is az tisztítás előtti szint alatt maradt, de az MSSA / MRSA szám a tisztítás után 24 órával meghaladta az eredeti szintet. Míg a fertőtlenítőtisztítása gyorsan csökkenti a biológiai terhet, további vizsgálatokra van szükség a kórokozók újbóli elterjedés okainak tisztázására a beteg közelében lévő helyeken.

Az elektrolizált vízzel végzett sterilizálás nagymértékben megőrzi a szöveti úton előállított sertésmáj-állvány biológiai tulajdonságait

 Int J Artif Organs 36.11 (2013): 781-92

A vizsgálat célja a perecetsavval (PAA) és az etanollal végzett sterilizálás hatásainak vizsgálata volt a sertésmáj-táblák biológiai aktivitására, és egy új technika kidolgozása a sterilizálásra enyhén savas elektrolizált vízzel (SAEW). A májszeletek decellularizációját 0,1% nátrium-dodecil-szulfát alkalmazásával hajtottuk végre, majd szövettani és polimeráz láncreakció-analízissel értékeltük. A dekellularizált szeleteket PAA-val vagy etanollal vagy SAEW-vel kezeltük, majd meghatároztuk a DNS-tartalmat. A sterilizálás hatékonyságát támasztó táptalajon és véragar tenyésztésével határoztuk meg. Ezután elemeztük a tenyészet glikozaminoglikán és kollagéntartalmát. Végül teszteltük az tenyészet citotoxicitását, valamint a sterilizálás hatásait a gazdasejtek kötődésére és szaporodására. A sejtek és az antigén epitópok teljes eltávolítása emelte a decellularizáció hatékonyságát. A PAA és a SAEW kezelések a nagyobb hatékonyságot eredményeztek a sterilizálásban, mint az etanol kezelés, és képesek voltak eltávolítani a DNS jelentős részét a dekellularizált májból. A visszatartott glikozaminoglikán-tartalom minden kezelésnél a következő sorrendben csökkent: SAEW, etanol és PAA. A többi csoporthoz képest az etanol a kollagéntartalom jelentős csökkenését okozta. Egy citotoxicitási értékelés azt mutatta, hogy az egyik tenyészet sem mérgező. A SAEW-val kezelt tenyészetek lényegesen nagyobb sebességgel támogatták a sejtek kötődését és szaporodását, mint más csoportok. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a SAEW nagyon hatékony a tenyészetek sterilizálására, és lehetővé tette a tenyészetek számára, hogy a sejtmaradványok eltávolításának nagy hatékonysága mellett megőrizzék bioaktivitásukat.

Elektrokémiailag aktivált megoldások: bizonyíték az antimikrobiális hatékonyságra és az egészségügyi környezetben történő alkalmazásra

European journal of clinical microbiology & infectious diseases 31.5 (2012): 641-653

A meglévő biocid szerek használatának korlátai miatt szükség van új fertőtlenítési módszerek feltárására, hogy elősegítsék a bioterhelés hatékony ellenőrzésének fenntartását, különösen az egészségügyben. Az alacsony ásványi sótartalmú oldatok átalakítása aktivált metastabil állapotba, elektrokémiai unipoláris hatással, különféle oxidálószereket tartalmazó oldatot eredményez, beleértve a hipokloridsavat, a szabad klórt és a szabad gyököket, amelyekről ismert, hogy antimikrobiális tulajdonságokkal rendelkeznek. Bebizonyosodott, hogy az elektrokémiailag aktivált oldatok (ECAS) széles spektrumú antimikrobiális aktivitással rendelkeznek, és hogy az alacsony költségű nyersanyagigény és az egyszerű előállítás (akár távolról, akár in situ) miatt széles körben alkalmazhatóak az egészségügyi környezetben. Számos tanulmány megállapította, hogy az ECAS rendkívül hatékony, mind újszerű környezeti dekontaminánsként, mind helyi kezelésre szolgáló szerként (alacsony kísérő toxicitással), de még mindig nem használják széles körben, különösen az egészségügyben. Ez az tanulmány áttekinti az ECAS hatásmódjára, antimikrobiális spektrumára és az egészségügyi ellátással kapcsolatos lehetséges alkalmazásokra vonatkozó tudományos bizonyítékokat, betekintést nyújtva ezekbe az új, mégis ritkán használt biocidekbe.

Az erősen savas elektrolizált víz hatása a kísérleti perforált peritonitis peritonealis kezelésére

Surgery Today 39.6 (2009): 514-517

Az elektrolizált erős savas vizet (ESAW) gyenge nátrium-klorid-oldat elektrolízisével állítják elő. Noha az ESAW-ról ismert, hogy erős baktericid aktivitással rendelkezik és ártalmatlan az élő testre nézve, hatékonysága és biztonságossága a perforált peritonitis kezelésében még nem bizonyított. Hím Wistar patkányokat használtunk a vizsgálathoz. Három órával a vakbél ligálás és szúrás után a vakbelet reszekcióval kezeltük, és a peritoneális üreget 50 ml sóoldattal (S csoport, n=12) vagy ESAW-val (E csoport, n=14) öntöztük. Az 5 napos túlélési arányt összehasonlítottuk a két csoport között. Egy másik állatpárban (n=10 mindegyik csoportban) az aszvitikus folyadékban lévő baktériumokat megszámláltuk az öntözés után 6 és 18 órával. A kísérleti csoportban az ESAW káros hatásai nem voltak megfigyelhetőek. Az 5 napos túlélési arány 25% (3/12) és 85,7% (12/14) volt az S, illetve az E csoportban (P <0,01). A baktériumszám az öntözés után 18 órával az S és az E csoportban (5,0 ± 2,5) × 105/ml, illetve (2,2 ± 2,0) × 104/ml volt (P<0,0001). Az ESAW-val végzett peritoneális mosásnak nem volt káros hatása, és a perforált peritonitisnél hatékonyabb dekontaminálást ért el, mint a sóoldat. Ezért ennek a tanulmánynak az eredményei indokoltnak találják és alátámasztják az ESAW klinikai alkalmazását.

Az elektrolizált savas víz hatékonysága a rugalmas felső endoszkópok újrafeldolgozásában: Összehasonlítás 2% -os lúgos glutáraldehiddel

Journal of Gastroenterology and Hepatology 19.8 (2004): 897-903

Két százalékos glutáraldehid, a legelterjedtebb folyékony vegyi csíraölő szer (LCG) veszélyes lehet a betegekre és az egészségügyi személyzetre. A glutáraldehid alternatíváit, például az elektrolizált savas vizet (EAW) fejlesztik, de a betegek által használt endoszkópokkal végzett, jól kontrollált vizsgálatokból származó adatok ritkák. Jelen cikk célja az EAW magas szintű fertőtlenítési képességének értékelése és összehasonlítása a glutáraldehiddel. Közvetlenül a felső endoszkópos vizsgálat után 125 endoszkóp véletlenszerű mintáját gyűjtöttük be. Gondos kézi tisztítás után az endoszkópokat glutáraldehid és EAW csoportra osztottuk. A fertőtlenítési eljárás után a munkacsatornából (S-1), a behelyező csőből (S-2), a köldökzsinórból (S-3) és a sarokgombból (S-4) vettünk mintákat és tenyésztettük őket. További húsz endoszkópot kísérletileg hepatitis B vírussal (HBV) szennyeztek, és a mintákat szennyezés (T-1), kézi tisztítás (T-2) és végső fertőtlenítés (T-3) után gyűjtöttük be. A HBV-DNS polimeráz láncreakcióját (PCR) hajtottuk végre. Az EAW csoportban a kultúra-pozitív arány 3,2% volt az S-1-ben, 9,5% az S-2-ben, 3,2% az S-3-ban és 27,0% volt az S-4 mintákban. Nem volt szignifikáns különbség az EAW és a glutáraldehid csoportok között az egyik mintavételi helyen sem. Mindkét csoportban azonban a szöggombok (S‐4) fertőtlenítése kevésbé volt hatékony, mint a többi . A T-1 mintákban HBV-DNS-t mutattak ki mindegyikből, és a T-2 95%-ában (19/20). A T-3 mintákból azonban nem sikerült kimutatni a HBV-DNS-t. Az elektrolizált savas víz ugyanolyan hatékony a beteg által használt endoszkópokból való baktériumok eltávolításában, mint a glutáraldehid. A mindkét módszerrel végzett fertőtlenítési eljárások után egyetlen HBV-pozitív vegyes szérummal kísérletileg szennyezett endoszkópból sem sikerült kimutatni a HBV-DNS-t. Néhány baktérium azonban maradhat az endoszkóp felszínén. Ezért az endoszkópok körültekintőbb előtisztítása hozzájárulhat a magas szintű fertőtlenítéshez klinikai körülmények között.

HBV- és HCV-pozitív betegek endoszkópos szennyeződése és egy tisztító / fertőtlenítő módszer értékelése erősen savas elektrolizált vízzel

Digestive Endoscopy 15.1 (2003): 19-24

Köztudott, hogy az erősen savas elektrolizált víz (SAEW) erős baktericid hatást fejt ki. Megvizsgáltuk a maradék vírusokat endoszkópokon, amelyeket hepatitis B vírus (HBV) pozitív és hepatitis C vírus (HCV) pozitív betegeknél használtunk, és értékeltük a SAEW hatékonyságát az endoszkópok tisztításában / fertőtlenítésében. Olyan 109 HBV-pozitív és 107 HCV-pozitív beteg endoszkópiájában használt véletlenszerű mintát vettünk a HBV és a HCV szennyezettség mértékének meghatározásához, akik különböző okok miatt átesett a felső gasztrointesztinális endoszkópián. A mintákat 10 ml fiziológiás sóoldattal oltottuk be, amelyet az endoszkóp csipeszcsatornáján keresztül injektáltunk, és a disztális végén összegyűjtöttük, hogy polimeráz láncreakcióval (PCR) vizsgáljuk meg. Vizsgálat után mindegyik endoszkópot levegő aspirációval kezeltük, majd 200 ml csapvízzel, amely enzim mosószert tartalmazott, és a kefével végzett tisztítás után a SAEW-vel kezeltük.  Minden eljárás után PCR-t alkalmaztunk az összehasonlításhoz és a maradék vírusok azonosításához. A levegő aspirálás után összegyűjtött sóoldatban a a 109-ből 39 HBV-betegeknél használt endoszkópban és a 107-ből 20 a HCV-betegeknél használt endoszkópban vírusokat detektáltunk. Az enzim mosószert tartalmazó csapvízzel aspirált sóoldatban 12/109 endoszkópban HBV-t 6/107 endoszkópban HCV-t detektáltunk. Azonban sem HBV-t, sem HCV-t nem detektáltunk, miután az endoszkópokat kézzel ecsettel megtisztítottuk és SAEW-vel fertőtlenítettük. A HBV-vel és HCV-vel szennyezett endoszkópokat a SAEW hatékonyan tisztítja és fertőtleníti.

Az elektrolizált oxidált víz kezelés hatékonysága égési sebes fertőzés modellben

 Journal of Trauma and Acute Care Surgery 49.3 (2000): 511-514

A vizsgálat célja annak meghatározása volt, hogy az elektrolizált oxidált víz (EOW) patkány égési seb modellben égési sérülés esetén baktériumölőként funkcionál-e Pseudomonas aeruginosa fertőzéssel szemben.  Az érzéstelenített Sprague-Dawley patkányokat (n=31) a teljes testfelület 30% -áig harmadfokú égési sérülésnek vetették alá. Két nappal a sérülés után az összes patkányt P. aeruginosa 1×10 (8) telepképző egységet tartalmazó 1 ml szuszpenziójával fertőztek meg. A patkányokat a három csoport egyikébe osztották: nincs öntözés (I. csoport), öntözés fiziológiás sóoldattal (II. csoport) vagy öntözés EOW-val (III. csoport). Meghatározták a vér kultúráját, az endotoxin szintjét és a túlélési arányokat. A túlélési arány szignifikánsan magasabb volt a III. csoportban, mint az I. vagy II. csoportban (p<0,0001). A fertőzés utáni 3. napon a szérum endotoxin szint a III. csoportban szignifikánsan alacsonyabb volt, mint az I. csoportban (p <0,01) és a II-es csoportban (p <0,01). Jelentős különbségek voltak a három csoport között a P. aeruginosa tenyészetében (p <0,05). Az EOW-val történő öntözés és fertőtlenítés hasznos lehet az égési sebek szepszisének megelőzésében.