Fogászati- Tanulmányok
A hipoklorinsav hatékonysága a titánötvözet felületén lévő biofilmek csökkentésére in vitro
International Journal of Molecular Sciences 17.7 (2016): 1161
Kemoterápiás szereket alkalmaztak a peri-implantitis kezelésében alkalmazott mechanikus eltávolítás kiegészítéseként. A jelen in vitro vizsgálat a hipoklorinsav (HOCl), a nátrium-hipoklorit (NaOCl) és a klórhexidin (CHX) hatékonyságát értékelte és hasonlította össze a Gram-negatív (E. coli és P. gingivalis) és Gram-pozitív (E. faecalis és S. sanguinis) baktériumok esetén. Értékeltük az öntözési térfogat és az expozíciós idő hatását a HOCl antimikrobiális hatékonyságára, és elkészült a tartóssági elemzés. Élő / holt festést, morfológiai megfigyelést, alamarBlue vizsgálatot és lipopoliszacharid (LPS) detektálást szemcseszórt és biofilmmel szennyezett titánötvözet lemezeken vizsgáltunk a három kemoterápiás szerrel végzett kezelés után. Az eredmények azt mutatták, hogy a HOCl jobb antibakteriális hatást mutatott az öntözési mennyiség növelésével. A HOCl nagyobb antibakteriális hatékonyságot ért el, mivel a kezelési idő megnőtt. Az antimikrobiális hatékonyság csökkenését volt megfigyelhető, amikor a HOCl nem volt lezárva és a levegővel érintkezve maradt. Az összes öntözőszer antibakteriális aktivitást mutatott, és a biofilmmel szennyezett implantátumok titánötvözet felületén elpusztította a baktériumok többségét. Ezenkívül a HOCl szignifikánsan csökkentette a P. gingivalis LPS-koncentrációját a NaOCl-hez és a CHX-hez képest. Tehát egy HOCl fertőtlenítő hatásos lehet a biofilmmel szennyezett implantátum felületek tisztításakor.
Az erős savas elektrolizált víz baktériumölő hatása az Enterococcus faecalis biofilmek ellen
Journal of Endodontics 42.7 (2016): 1120-1125
Ez a tanulmány értékelte az erős savas elektrolizált víz (SAEW) baktériumölő hatását az áramlásos Enterococcus faecalis biofilm ellen és annak lehetséges alkalmazását gyökércsatorna-öntözőként. Flow E. faecalis biofilmeket állítottunk elő állandó nyíróáram alatt, mikrofluidikus rendszerben. Összehasonlításképpen, statikus E. faecalis biofilmet állítottunk elő statikus körülmények között a fedőlemez felületén. Az áramló és a statikus E. faecalis biofilmeket is SAEW-val kezeltük. Nátrium-hipoklorit (NaOCl, 5,25%) és normál sóoldat (0,9%) került alkalmazásra kontrollként. A baktériumok redukcióját konfokális lézer pásztázó mikroszkóppal és sejtszám módszerrel értékeltük. A baktériumsejtek morfológiai változásait pásztázó elektronmikroszkóppal figyeltük meg. A konfokális lézer pásztázó mikroszkópos és sejtszámlálási eredmények azt mutatták, hogy a SAEW baktériumölő hatása hasonló volt az 5,25% NaOCl-hez, mind az áramló, mind a statikus E. faecalis biofilmek ellen. A pásztázó elektronmikroszkópos eredmények azt mutatták, hogy a sima, egymást követő és fényes baktériumok felülete érdessé, összezsugorodottá és még lizálttá vált a SAEW-val történő kezelés után, hasonlóan a NaOCl csoportéhoz. A SAEW hatékony baktériumölő hatást fejtett ki mind az áramló, mind a statikus E. faecalis biofilmek ellen, és gyökércsatorna-öntözőként minősíthető a gyökércsatorna hatékony fertőtlenítésére.
A 4,2% -os nátrium-hipoklorit antimikrobiális hatékonysága 12, 7,5 és 6,5 PH-ra a fertőzött emberi gyökércsatornákban
Oral Surgery, Oral Medicine, Oral Pathology, Oral Radiology, and Endodontology 107.2 (2009): 295-298
A vizsgálat célja a nátrium-hipoklorit 12, 7,5 és 6,5 pH-ra beállított antimikrobiális hatékonyságának meghatározása volt az Enterococcus faecalis fertőzött emberi gyökércsatornákban. Százhatvanöt emberi egygyökeres fogat készítettünk el, és 48 órán át szennyeztük E. faecalis-szal. A fogakat az alkalmazott öntözési minta szerint 3 kísérleti csoportba osztottuk: 1. csoport, 4,2% NaOCl, pH 12; 2. csoport: 4,2% NaOCl, pH 7,5; és a 3. csoport: 4,2% NaOCl, pH 6,5. A gyökércsatornákból mintákat gyűjtöttünk, és a baktériumok növekedését a táptalaj zavarosságával elemeztük. A tanulmányban használt öntözőoldatok egyike sem mutatott 100% -os hatékonyságot az E. faecalis ellen. A 4,2% NaOCl antibakteriális hatékonysága pH 6,5-nél szignifikánsan növekedett (P = 0,03), összehasonlítva a 4,2% NaOCl-rel pH 12-nél (khi-négyzet teszt: P <0,05). A NaOCl-oldat baktericid aktivitását fokozza a 4,2% -os NaOCl-oldat gyenge savanyítása pH = 6,5 mellett.
A baktériumölő hatás tartóssága elektrolizált semleges vízben tárolással
Dental materials journal 21.2 (2002): 93-104
Az elektrolizált erős és gyenge savvizeket kiváló baktericid hatásuk miatt széles körben alkalmazzák sterilizálásra a klinikai fogászatban. Az elektrolizált semleges vizet a közelmúltban fejlesztették ki a hosszú távú jó tartósság új koncepciójával, a savas vízhez hasonló kiváló baktériumölő aktivitással. A jelen tanulmány ennek a víznek, a savas vizekhez viszonyított tárolási idejét értékelte a pH, az oxidáció-redukciós potenciál (ORP), a maradék klór és a baktériumölő aktivitás változása szempontjából különböző körülmények között, Staphylococcus aureus 209P alkalmazásával. Az erős savas víz baktériumölő aktivitása gyors romlást mutatott. A gyenge sav- és semleges vizek kiváló tartósságot mutatnak. Habár az összes baktériumot megsemmisítette a vízzel való érintkezés, a semleges víz még 40 napig is a lezáratlan palackban tárolva, kiemelkedik az eltarthatóság szempontjából.
Az semleges elektrolizált víz baktériumölő hatása a fertőzött gyökércsatornákból izolált baktériumokra
Oral Surgery, Oral Medicine, Oral Pathology, Oral Radiology, and Endodontology 87.1 (1999): 83-87
A tanulmány célja az volt, hogy megvizsgálja az elektrolizált semleges víz pH-jának, oxidáció-redukciós potenciáljának és klórkoncentrációjának időbeli változását, és értékelje az elektrolizált semleges víz baktériumölő hatását a fertőzött gyökércsatornák baktériumaival szemben. Az elektrolizált semleges víz különféle tulajdonságait – pH-értéket, oxidációs redukciós potenciált és klórkoncentrációt – különböző időpontokban mértük a víz nyitott, zárt vagy zárt és sötét állapotú tárolása után. Ezután a különféle elektrolizált semleges vízminták baktericid hatását 17 baktérium törzs, köztük 15 fertőzött csatornából izolált törzs, valamint 1 gomba törzs ellen teszteltük. Mindegyik bakteriális vagy gombás szuszpenziót összekevertük elektrolizált semleges vízzel, és a 2 anyagot 1 percig reagáltattuk. 1-7 napos inkubálás után meghatároztuk az elektrolizált semleges víz baktericid hatását. Az elektrolizált semleges víz pH-értéke és oxidációs redukciós potenciálja szinte változatlan maradt, amikor a vizet sötét, zárt tartályban tárolták. A klór koncentrációja azonban 18,4 ppm-ről 10,6 ppm-re csökkent. Az elektrolizált semleges víz baktériumölő vagy növekedést gátló hatást mutatott a baktériumokkal szemben. Az eredmények azt mutatják, hogy az elektrolizált semleges víz állandó pH-értéket és oxidáció-redukciós potenciált tart fenn, ha fény nélkül, zárt tartályban tartják, és hogy bakteriosztatikus / baktericid hatást mutat a fertőzött gyökércsatornákból nyert izolátumok ellen.