Baromfitenyésztés - Tanulmányok

A részecskék (PM) koncentrációja magas a ketrecmentes madárcsirkéknél, az alom padlón való felhalmozódása és a tyúkok napi tevékenysége miatt. Beszámoltak egy permetezőszer, mint például savas elektrolizált víz (AEW) permetező módon történő felhasználásáról a PM-szint csökkentésére és a házak fertőtlenítésére, ami nagy permetezési adagokban a PM-t alacsony szintre csökkentik. A nagy adag AEW permetezése azonban az ammónia (NH3) magas szintjét eredményezheti az alom nedvességtartalmának (LMC) növekedése miatt. Laboratóriumi kísérleteket végeztünk az AEW permetezés dózisának és a pH hatására a madárház tyúkházak almának PM és NH3 kibocsátására. Az értékeléshez négy, környezetvédelmi szempontból szabályozott helyiségben elhelyezkedő dinamikus emissziós kamrát (DEC) használtak. Három permetezõ adag 25, 50 és 75 ml kg-1 d-1 száraz almú (egyenértékû a 125, 250 és 375 ml m-2 területfelhasználási arányokkal) és három pH-érték: 3, 5 és 7 200 mg L-1 szabad klórkoncentráció mellett teszteltük. A permetezésre naponta egyszer 10 perc alatt, egymást követő öt napon keresztül került sor. Kontrollként permetmentes kezelési módszert alkalmaztunk. Az eredmények azt mutatták, hogy az AEW nagyobb adagolása alacsonyabb PM-kibocsátáshoz vezetett. Különösen a 25, 50 és 75 ml kg-1 száraz alom d-1 permetezésekor (átlagos ± SD) 71% ± 3%, 81% ± 1%, és 89% ± 1% -kal csökkentek a PM-szintek, permetezés után azonnal. A PM-csökkenés továbbra is szignifikáns volt 24 órával a permetezés után, átlagosan 57% ± 4%, 71% ± 5% és 83% ± 1%. A PM-méretek (azaz PM1, PM2.5, PM4, PM10 és az összes szuszpendált részecske) között nem volt szignifikáns különbség (p = 0,30 – 0,43) a redukciós hatékonyságban. Az NH3-kibocsátást tekintve a 75 ml kg-1 d-1 száraz alom permetezése 5-6-szor nagyobb NH3-kibocsátást eredményez, a 25 ml kg-1 d-1 száraz alomhoz képest, az LMC különbség miatt (22,6% vs. 13,0%). Eközben a pH 7-es AEW permetezése ugyanolyan adagolás esetén 2-3-szor magasabb NH3-kibocsátást eredményez, mint a pH 3-as AEW. Valamennyi spray-kezelés ammóniakibocsátását magasabbnak találták, mint a kontrollnál, bár nem volt szignifikáns különbség a kontroll és a 25 ml kg-1 száraz alom d-1 dózisa között 3 vagy 5 pH-n (p = 0,81 és 0,47, illetőleg). Az NH3 és a spray-adag (0,82) és a pH-érték (0,46) közötti Pearson-korrelációs együtthatók azt mutatták, hogy a spray-adagolás lineárisabban korrelál az NH3-kibocsátással, mint a pH-értékkel (p <0,05). Az eredmények azt sugallják, hogy a 25 ml kg-1 száraz alom d-1 dózis ph 3-as körülmények között a megfelelő kombináció a PM-szintek szabályozására anélkül, hogy az NH3-kibocsátás nem kívánt mértékű emelkedését okozná az alom-alapú ketrec nélküli madárházban. Ez a laboratóriumi alapú megállapítás adja a terepi ellenőrzés tesztelésének alapját.

Az enyhén savas hipoklórsav-víz (SAHW) folyékony és spray formájában történő képességét vizsgálták a baktériumok inaktiválására, a biológiai biztonság fokozásának potenciális jelöltjeként a baromfitenyésztés során. A SAHW (50 vagy 100 ppm klórt tartalmazó, pH 6) képes volt kimutatható szint alá (≤2,6 log10 CFU / ml) inaktiválni az Escherichia coli-t és a Salmonella Infantis-t a folyadékban, az expozíciót követő 5 másodpercen belül. Ezenkívül megvizsgáltuk a SAHW antibakteriális képességét oly módon, hogy porlasztóval permetezzük egy dobozba, amely ezeket az baktériumokat tartalmazta, üveglapok és a textil felületén. A SAHW mind az üveglapokon (száraz állapotban), mind a textilfelületen inaktiváltam mind a kettő baktériumfaját 5 perces permetezés és 5 perces érintkezési idő alatt, kivéve a textil 50 ppm-es SAHW-ját. Ezenkívül egy korróziós vizsgálat azt is megállapította, hogy a SAHW nem korrodálja a fémes tárgyakat, még a leghosszabb expozíciós időben sem (83 nap). Megállapításaink azt mutatják, hogy a SAHW jó jelölt a biológiai biztonság fokozására a baromfiiparban. A tárgyak, tojáshéjak, tojás inkubátorok és szállító ketrecek felületére történő permetezése csökkentheti a fertőzés és a betegség terjedésének esélyét. Ezek az eredmények kiegészítik a korábbi megállapításokat, amelyek bizonyítják a SAHW kompetens vírusölő hatásosságát.

A hipoklórsav (HOCl) oldatokat vírusölő képességük alapján értékelték egy alacsony patogenitású madárinfluenza (AIV), H7N1 ellenAz 50, 100 és 200 ppm klórt (pH 6) tartalmazó HOCl oldatokat vagy permetezett oldatokat (a permetező fúvóka és az edény között 1 vagy 30 cm távolságban elhelyezett edényekben gyűjtötték) összekeverték a vírussal szerves anyagokkal vagy anélkül (5% magzat) szarvasmarha szérum: FBS). Sima hígított körülmények között (FBS nélkül) a permetezett HOCl-oldatok a permetezés után több mint 1000-szer csökkenthetik az AIV-titert, 5 másodpercen belül nem észlelhető szintre (<2.5 log10TCID50/ml), kivéve az 50 ppm-es betakarított oldatot, permetezés után 30 cm távolságban. Piszkos körülmények között (5% FBS jelenlétében) elveszítették virucid aktivitásuk. Amikor a HOCl oldatokat közvetlenül a vírusra permetezzük 10 másodpercig, a 100 és 200 ppm oldatok közvetlenül a permetezés után inaktiválhatják az AIV-t, míg 50 ppm oldathoz legalább 3 perc behatási idő szükséges. Az indirekt spray formájában 10 másodperc permetezés után az edények fedeleit kinyitottuk, hogy a vírus a lemezeken HOCl-nek tegyük ki. Ebben a formában a 200 ppm-es oldat inaktiválta az AIV-t 10 perces behatási idővel, míg az 50 és 100 ppm nem tudta inaktiválni. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a HOCl spray formájában felhasználható az AIV inaktiválására a gazdaság szintjén.

A bioaerosol-szennyezők jelenléte a gazdaságokban és egyes fertőző organizmusok kitörései, amelyek képesek légi úton terjedni, növelik a biológiai biztonság fokozásának szükségességét, különösen az aeroszolos fertőtlenítőszerek alkalmazásával. Itt kissé savas hipoklórosavas vizet (SAHW) választottunk jelöltnek, és értékeltük annak virucid hatékonyságát a levegőben lévő vírussal szemben. A háromnapos hagyományos csibéket 25 adag Newcastle-kór élő vakcinával (B1 törzs) fertőztük porlasztóval (szemcseméret <3 μm átmérőjű), miközben a kontroll ozmózisos vizet és 50 kontrollt tartalmazó SAHW-t vagy 100 ppm szabad klórt (pH 6) permeteztünk a kezelt csibékre más porlasztókkal.  A kitett csibéket elkülönített ketrecekben tartottuk izolátorban, és megfigyeltük a klinikai tüneteket. Az oropharyngealis tamponmintákat 2–5 napos postexpozíció után gyűjtöttük minden csirkéből, majd a mintákat primer csirke vesesejtekkel titráltuk a vírus kimutatására. Citopátiás hatásokat figyeltünk meg, és hemagglutinációs tesztet hajtottunk végre az eredmény megerősítésére az beoltás utáni 5. napon. Klinikai tüneteket (tüsszentést) regisztráltunk, és a vírust elkülönítettük a kontroll és 50 ppm kezelési csoportból, míg a 100 ppm kezelési csoportból nem észleltünk klinikai tüneteket, és egyetlen vírust sem izoláltunk. A virulens Newcastle-kór vírus (NDV) Sato törzsét is azonnal inaktiválta a vizes fázisban 50 ppm klórt tartalmazó SAHW. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a 100 ppm klórtartalmú SAHW felhasználható a NDV aeroszolos fertőtlenítésére a gazdaságokban.

Az élelmiszertermelő gazdaságokban folyó gyógyszer-használatról folytatott vita nyomán egyre fontosabbnak tűnik alternatívák és támogató intézkedések keresése az egészség javítása érdekében. Ebben a terepi kísérletben az elektrolizált oxidáló víz (EO) hatását vizsgáltuk a vízminőségre, a gyógyszerfogyasztásra, a mortalitásra, valamint a teljesítményparaméterekre, például a testtömegre és a takarmány konverziós arányára, két brojlergazdaságban. Minden gazdaságban 3 nevelési időszakot vontak be a vizsgálatba. EO vízzel, mint víz adalékkal, az életképes sejtszám és az Escherichia coli száma az ivóvízmintákban csökkent a megfelelő kontroll csoporthoz képest. A kezelési napok gyakoriságát a populációnkénti felhasznált napi dózisok száma képviselte, és mindkét gazdaságban alacsonyabb értékeket mutatott az EO-vízzel kezelt csoportokban. Ezenkívül az EO víz hozzáadása alacsonyabb halálozási arányt eredményezett. Az elemzett teljesítményparaméterek tekintetében nem találtunk szignifikáns különbséget. Ebben a tanulmányban az EO víz használata javította az ivóvíz minőségét, és úgy tűnt, hogy csökkenti a gyógyszer-fogyasztást anélkül, hogy a teljesítményparaméterekre és a halálozási arányokra negatív hatást gyakorolna.

A kissé savas elektrolizált víz (SAEW) hatékonyságát értékeltük és hasonlítottuk az élelmiszer-eredetű kórokozók és az őshonos mikrobiota inaktiválására héjas tojásokon összevetve a klór-dioxiddal (CD), a savas elektrolizált vízzel (AEW) és a NaClO oldattal. A tojásokat mesterségesen beoltottuk S. enteritidis, E. coli O157: H7 és S. aureus baktériumokkal, majd SAEW-val, lúgos elektrolizált vízzel (AlEW) permeteztük vagy mártottuk, aztán SAEW-val (AlEW + SAEW), CD-vel, AEW-val és NaClO-oldattal kezeltük. Meghatároztuk a SAEW hatását a héjas tojások természetes mikrobiotájára is. A héjas tojások SAEW-, CD- és NaClO-oldattal történő 60 mg/l ACC-s permetezése nem volt szignifikáns baktericid különbség az élelmiszer-eredetű kórokozók és az őshonos mikrobiota tekintetében a héjas tojásokon, és a SAEW és az AEW közötti fertőtlenítő hatás közötti különbség nem volt szignifikáns, míg a baktericid hatású SAEW aktivitása az E. coli O157 esetében: H7, S. aureus, az összes aerob baktérium, valamint a penész és az élesztőgomba szignifikánsan magasabb volt, mint a CD és NaClO oldatnál 80 vagy 100 mg/l ACC-k esetén. Megállapítottuk, hogy a SAEW hatékonyabb, ha az AlEW-vel együtt alkalmazzák, és nagyobb mértékű csökkenést értek el a merítési kezeléssel. Az eredmények azt mutatják, hogy a SAEW fertőtlenítő hatékonysága egyenértékű vagy magasabb, mint a klór-dioxid és NaClO oldaté, és ezért a SAEW mint környezetbarát fertőtlenítőszer megmutatja a tojáshéjak fertőtlenítésének lehetőségét.

A membrán nélküli, savas, elektrolizált víz (MLAEW) permetezése új módszer az ólak fertőtlenítésére. Ez a tanulmány a szabad klór (FC – a MLAEW fő germicid komponense) veszteségét vizsgálta a permetezés során, amelyet a levegő hőmérséklete és a kezdeti FC koncentráció befolyásolt. Megvizsgáltuk a MLAEW antimikrobiális hatását egy fertőzött tyúkól levegőjében lévő baktériumokra. A MLAEW-t két FC-koncentrációban készítettük: kb. 15 és 60 mg L–¹, és három levegő hőmérsékleten (18, 25, 32 ° C) permeteztük. Az eredeti MLAEW oldatot és a permetező fúvókától 0, 25 és 50 cm-re összegyűjtött MLAEW aeroszolok FC koncentrációit elemeztük. A baktériumokat belemerítettük ezekbe az MLAEW mintákba, és megszámláltuk az életképesség számát 0,5, 2 és 5 perces kezelések után. A 0 cm-nél összegyűjtött MLAEW aeroszolok 11,7-13,2% FC-t veszítettek az eredeti MLAEW oldathoz képest. Ezt a kezdeti veszteséget nem befolyásolta sem a kezdeti FC koncentráció (P = 0,13), sem a levegő hőmérséklete (P = 0,57). Az FC veszteség mértéke utazás közben 0,79–0,87% volt az aeroszolos utazási távolság cm-jében (% cm⁻¹) 18°C-on, 1,08–1,15% cm–¹ 25°C-on, és 1,35–1,49% cm–¹ 32°C hőmérsékleten. Ezt az utazási veszteséget befolyásolta a levegő hőmérséklete (P = 0,02), de nem a kezdeti FC koncentráció (P = 0,38). A baktériumok teljesen inaktívvá váltak 0,5 perc múlva, amikor MLAEW mintákkal kezeltük ahol FC> 16,8 mg L⁻¹ ; 2 perc alatt, amikor FC> 13,8 mg L⁻¹, és 5 perc alatt, amikor FC> 7,2 mg L⁻¹. A tyúkólból származó baktériumokat a MLAEW hatékonyan inaktíválhatja megfelelő FC koncentrációval és érintkezési idővel. A permetezés során a MLAEW aeroszolok antimikrobiális hatékonysága távolságtartományban csökkent az FC veszteség miatt, amely súlyosbodott a magasabb levegő hőmérsékletén.

A hagyományos ketrecben lévő tojótyúk-házakhoz képest a madárházi tyúkólakban általában sokkal nagyobb a levegőben szálló por és baktériumok koncentrációja, mivel a tyúkok hozzáférnek az alom padlójához és tevékenységeik révén bioaerosolok keletkeznek. Ezért ezeknek a légi úton terjedő anyagoknak a csökkentése fontos az ilyen tartási rendszerekben lévő állatok és dolgozók egészségének védelme érdekében. Az enyhén savas elektrolizált víz (SAEW) permetezése újszerű megközelítés a tyúkólokban a levegőben terjedő baktériumok (CB) és a részecskék (PM) szintjének csökkentésére. Ennek a vizsgálatnak az volt a célja, hogy értékelje a levegőben lévő CB és PM csökkentésének hatékonyságát egy kísérleti madárkamrában a SAEW (Trt) időszakos permetezésével, szemben a permetezés elhagyásával (Ctrlns) vagy a csapvíz permetezésével (Ctrlw). A tyúkoknak 16 órás világos és 8 órás sötét időszakot biztosítottak (a világítás 6:00 órakor kapcsolt be és 22:00 órakor aludt ki), és 12:00 és 22:00 óra között hozzáférést biztosítottak az alom padlójához. A Trt-rend 14:00 órakor 15 percig permetezte a SAEW-t 80 ml m-2 dózisban; a Ctrlns-rendszer nem permetezett; és a Ctrlw-kezelés ugyanolyan eljárással permetezte a csapvizet, mint a Trt. A levegőben levő CB és PM koncentrációit hat aerodinamikai mérettartományban (0,65–1,1, 1,1–2,1, 2,1–3,3, 3,3–4,7, 4,7–7,1 és> 7,1 μm) mértük a padló felett 1,5 m-rel, a szoba közepén 13:45-14:00 és 14:45-15:00 óra között. A Ctrlns-hez képest a SAEW permetezése jelentősen, akár 49% ± 10% -kal (p <0,05) csökkentette a levegőben lévő CB-t (> 2,1 μm), míg a Ctrlw nem mutatott redukciós hatást. Nem találtunk szignifikáns különbséget a Trt és a Ctrlw között a levegőben lévő PM redukciójában, bár mindkettő csökkentette vagy hajlamos volt elnyomni a >7,1 μm méretű PM-t. Az eredmények azt mutatják, hogy a SAEW permetezése inaktiválhatja a PM-hez kapcsolódó levegőben lévő CB-t. Így ez egy ígéretes technika a bioaerosolok egészségre gyakorolt ​​káros hatásainak enyhítésére a madárházi tojótyúkok tartási rendszereiben.

A levegőben levő mikroorganizmusok csökkentése potenciálisan javíthatja a réteges tenyészházak környezetét. Az enyhén savas elektrolizált víz (SAEW; pH 5,29–6,30) hatékonyságát a levegőben lebegő mikroorganizmusok redukciójában egy észak-kínai kereskedelmi rétegházban vizsgáltuk. Az épületben alagút-szellőző rendszer lett telepítve, párologtató hűtéssel. A kísérleti területet öt zónára osztották a ház hosszában, az 1. zónát a párologtató hűtőbetéthez legközelebb, az 5. zónát pedig a ventilátorokhoz legközelebbi területen. A vizsgálati időszak alatt az öt zóna mintavételi pontjain mértük a levegő hőmérsékletét, a relatív páratartalmat, a por koncentrációját és a mikrobiális populációt. A SAEW-t az tenyésztő ház dolgozói permetezték. A levegőben levő mikrobiális populáció mérésére hatlépcsős levegőmikrobiális mintavevő készüléket alkalmaztunk. Az eredmények azt mutatták, hogy a levegőben lévő baktériumok és gombák populációja élesen csökkent 0,71×105, illetve 2,82×103 kolóniaképző egység (CFU) m-3-mal 30 perces SAEW-expozíció után. Összehasonlítva a benzalkónium-klorid (BC) oldattal és a povidon-jód (PVP-I) oldatos kezeléssel, a SAEW-val kezelt levegőben található gombák populáció-csökkenése szignifikánsan (P <0,05) nagyobb volt, annak ellenére, hogy a három fertőtlenítő mind a levegőben lévő baktériumot és gombát szignifikánsan csökkentheti (P <0,05), 30 perccel a permetezés után.

Az enyhén savas elektrolizált víz (SAEW) permetezését potenciális megközelítésnek tekintik a tojótyúkházban levő baktériumok csökkentésére. Ebben a tanulmányban a SAEW permetezésének a levegőben terjedő baktériumok redukciójára gyakorolt ​​hatásait egy tojótyúkólban vizsgálták hígított didecil-dimetil-ammónium-bromid (DDAB) alkalmazásával összehasonlítva. Az átlagolt léghőmérséklet körülbelül 1°C-kal csökkent, az átlagos relatív páratartalom 3% -kal emelkedett stabil szellőztetési sebesség mellett (madaranként kb. 2,5 m3 h-1) a tojótyúkólban a permetezés után 30 perccel (120 ml m−2). A permetezés nélküli kontrollhoz képest a levegőben lévő baktériumok koncentrációja körülbelül 0,70 és 0,37 log10 telepképző egységgel (CFU) m-3 csökkent 4 óra alatt, miután 120 ml m−2 SAEW-t permeteztek be (elérhető klórkoncentráció [ACC] 156 mg L-1), illetve hígított DDAB-t (a hatóanyag koncentrációja 167 mg L-1). A hígított DDAB permetezéséhez viszonyítva a SAEW permetezés hatékonyabbnak bizonyult a tojótyúkólban a levegőben terjedő baktériumok csökkentésére. A SAEW és a hígított DDAB permetezésének hatása a tojótyúkólban a baktériumok levegőben levő redukciójára nőtt a növekvő SAEW klórkoncentráció (156, 206, 262 mg L-1) és a hígított DDAB hatóanyag-koncentrációjának növekedésével (167, 333, 500 mg L-1). A SAEW és a hígított DDAB permetezése kétféle permetezési térfogattal (120 és 90 ml m-2) szignifikáns különbségeket mutatott a tojótyúkólban a levegőben terjedő baktériumok redukciójában (P<0,05).

A rétegházakban sok mikroorganizmus létezik, ami madárbetegségeket és a munkavállalók egészségi problémáit okozhatja. A kémiai fertőtlenítőszerek permetezése hatékony módszer a baromfiházak levegőjében és felületén lévő patogén mikroorganizmusok fertőtlenítésére. Az enyhén savas elektrolizált víz (SAEW, pH 5,0–6,5) ideális, környezetbarát, széles spektrumú fertőtlenítőszer a bakteriális vagy vírusfertőzés megelőzésére és ellenőrzésére a rétegazdaságokban. E tanulmány célja a SAEW tisztítási hatékonyságának vizsgálata volt a rétegházak mikrobáinak inaktiválására. A SAEW hatását szilárd anyagokkal és felületi fertőtlenítéssel értékeltük tyúkólban. Az eredmények azt mutatják, hogy a rendelkezésre álló 250 mg/l klórkoncentrációjú, 6,19 pH-értékű és 974 mV oxigén redukciós potenciállal rendelkező SAEW inaktiválta a baktériumok és gombák 100% -át szilárd anyagokban (porok, ürülék, toll és takarmány), ami hatékonyabb, mint a szokásos kémiai fertőtlenítőszer, például benzalkónium-klorid-oldat (1: 1 000 térfogat/térfogat) és povidon-jód oldat (1: 1 000 térfogat/térfogat). Ezenkívül jelentősen csökkentette a mikrobákat a berendezés vagy a létesítmény felületén (P <0,05), beleértve a padlót, a falat, az adagolóvályút és a vízvezeték felületét. Ezenkívül a SAEW 21 és 16 százalékponttal hatékonyan csökkentette a Salmonella és az Escherichia coli túlélési arányát. A fertőtlenítés előtt csapvízzel történő permetezés fontos szerepet játszik a permetfertőtlenítésben.

A levegőben szálló por csökkentése elengedhetetlen folyamat a tyúkok tartási környezetének javításához. A semleges elektrolizált víz (pH 8,2) permet porcsökkentő hatásait egy kereskedelmi, alagút-ventillátor által szellőztetett réteges tenyésztőben vizsgáltuk, Észak-Kínában. Többpontos mintavevőt használtak a levegőben lévő por koncentrációjának mérésére, hogy tanulmányozzák az ólban lévő porcsökkentő hatásokat és eloszlást. A kontroll kezeléshez (permetezés nélkül) képest a levegőben lévő porszint 34% -kal csökkent 3 óra alatt, miután 216 ml m−2 semleges elektrolizált vizet permeteztünk a tenyészházban. A por koncentrációja szignifikánsan magasabb volt a takarmányelosztás (1,13 ± 0,13 mg m−3) és a mesterséges megtermékenyítés (0,72 ± 0,13 mg m−3) periódusokban mint a permetezés utáni (0,47 ± 0,09 mg m−3) és a éjszakai periódus alatt (0,29 ± 0,08 mg m−3) a három egymást követő vizsgálati napon (P <0,05). A kísérleti ketrec területét négy zónára osztottuk a ház hosszában, az 1. zónát a párologtató hűtőbetéthez legközelebb és a 4. zónát a ventilátorokhoz legközelebb. A négy zóna mintavételi pontjain 3 egymást követő napon mértük a levegő hőmérsékletét, a relatív páratartalmat, a légáramlási sebességet és a porkoncentrációt, és a madarak mortalitását egy hónapig vizsgáltuk. Az eredmények azt mutatták, hogy a léghőmérséklet, a légáramlás sebessége, a por koncentrációja és az elhullott madarak száma az alagút-ventillátor által szellőztetett réteges ólban az 1. zónából a 4. zónába emelkedik.

A takarmányozási létesítményben található bioaerosolok potenciális egészségügyi kockázati tényezők lehetnek a mezőgazdasági dolgozók számára. Új, helyszíni membrán nélküli elektrolizált vizet (MLEW) generáló és ködképződő rendszert terveztek és telepítettek egy kiválasztott kísérleti tyúkólban a levegőben történő szennyezésmentesítési hatékonyság értékelése céljából. Az eredmény azt mutatja, hogy a bakteriális aeroszolok elérték a 105 CFU / m3 szintet, az MLEW 10 perces ködös-szétterjedési művelete 70% -ban képes baktériumos és gombás aeroszolokat semlegesíteni.

Értékeltük a kissé savas elektrolizált víz (SAEW) hatékonyságát különböző hőmérsékleteken (4, 20 és 45 ° C) a Salmonella enteritidis héjas tojások felületén történő inaktiválására. Összehasonlítottuk a SAEW, a nátrium-hipoklorit-oldat (NaClO) és a savas elektrolizált víz (AEW) baktériumölő aktivitását is a S. enteritidis inaktiválásához.  Az alkalmazott 6,0–6,5 pH-értékű SAEW-t híg sósav (2,4 mM) elektrolízissel hoztuk létre membrán nélküli kamrában. Bár a SAEW pH-értéke jóval magasabb volt, mint az AEW-é (pH 2,6–2,7), a SAEW-nak összehasonlítóan erőteljes baktericid hatása volt ugyanazon elérhető klórkoncentrációk mellett. A SAEW hatékonysága a tiszta S. enteritidis kultúrák inaktiválására a rendelkezésre álló klórkoncentráció és a kezelési idő növelésével nőtt a három különböző hőmérsékletenA S. enteritidis-szám 1,0 log10 CFU/ml alá csökkent 2 mg/l rendelkezésre álló klór szintnél és 100% -os inaktiválást (8,2 log10 CFU/ml csökkenés) eredményezett a SAEW-t használta 4 mg/l-nél nagyobb rendelkezésre álló klórral, 4, 20 és 45 ° C-on 2 perces kezelés után, míg a kontroll mintákban nem volt csökkenés. Ezenkívül a SAEW a héjas tojások felületére beoltott S. enteritidis inaktiválására is hatásos volt. A héjatojásokon 6,5 log10 CFU / g S. enteritidis csökkenést értünk el 15 mg/l rendelkezésre álló klórt tartalmazó SAEW-val 3 perces kezeléssel, a kontrollmintáknál azonban csak 0,9–1,2 log10 CFU/g-os csökkenés volt megfigyelhető. A S. enteritidis túlélését a kezelés után a SAEW hulladékmosásban nem sikerült kinyerni. Ennek a tanulmánynak az eredményei azt mutatják, hogy a SAEW ígéretes fertőtlenítőszer lehet a héjas tojás környezetszennyezés nélküli mosási folyamatában.

A Salmonella Enteritidis és a Listeria monocytogenes inaktiválásához a rendelkezésre álló összes klór (16, 41 és 77 mg / liter) három szintjén termelt savas elektrolizált (EO) víz és a 45 és 200 mg / liter maradék klórt tartalmazó klórozott víz hatékonyságát vizsgáltuk a héjas tojásokon. A Listeria populáció növekvő csökkenését figyeltük meg, amikor a klórkoncentráció 16-ról 77 mg / l-re nőtt, és a kezelési idő 1-től 5 percig növekedett, ami héjas tojásonként 3,70 log CFU maximális csökkenést eredményezett, összehasonlítva az 5 percen át végzett ionmentes vízmosással. Nem volt szignifikáns különbség a Salmonella és a Listeria elleni antibakteriális aktivitásokban ugyanazon kezelési idő alkalmazásával a 45 mg/liter klórozott víz és 14-A savas EO (P> 0,05)vizes kezelések között. A leghatékonyabb kezelés a klórozott vizes (200 mg/liter) 3 és 5 perces mosás; amely oltott tojásokon a Listeria és a Salmonella átlagos populációit 4,89, illetve 3,83 log CFU / héjas tojással csökkentette. Azonban a Listeria (4.39) és a Salmonella (3.66) redukciói (log CFU / héjas tojás) 1 perces lúgos EO vízkezelés, majd további 1 perc 14-A savas EO víz (41 mg/liter klór) kezelés után hasonló csökkenést mutatott mint az 1 perces 200 mg/liter klórozott vízkezelés a Listeria (4.01) és a Salmonella (3.81) csökkentésére. Ez a tanulmány kimutatta, hogy a héjastojáson lévő Salmonella Enteritidis és L. monocytogenes populációk csökkentése érdekében végzett lúgos és savas EO vízmosás kombinációja 200 mg/liter klórozott vízmosásnak felel meg.

Kutatásokat végeztünk az elektrolitikus oxidatív (EO) víz hatásosságának összehasonlítására elektrosztatikus permetező rendszer (ESS) alkalmazásával a baromfiipart érintő baktériumok populációinak elpusztítására. A kórokozó baktériumok (Salmonella typhimurium, Staphylococcus aureus és Listeria monocytogenes) populációit, valamint az Escherichia coli indikátor baktériumot felvittük a tojásokra, és 1 órán át hagytuk kötni őket. Az EO vize teljesen megszüntette az összes Salmonella typhimuriumot  3, 7, 1 és 8 tojáson a 15-ből, és az 1., 2., 3. és 4. ismétléssel, még akkor is, ha nagyon magasfokú fertőzési oltásokat alkalmaztunk. Az EO vize teljesen megszüntette az összes Staphylococcus aureust 12, 11, 12 és 11 tojáson a 15-ből, az 1., 2., 3. és 4. ismétléssel. Az EO vize teljesen megszüntette a Listeria monocytogent 8, 13, 12 és 14 tojáson a 15-ből, az 1., 2., 3. és 4. ismétléssel. Az EO vize teljesen megszüntette az összes Escherichia coli-t 9, 11, 15 tojáson a 15-ből, az 1., 2., 3. és 4. ismétléssel. Még akkor is, amikor nagyon magas baktériumkoncentrációkat oltottunk a tojásokra (sokszor nagyobb, mint az ipari helyzetekben előfordulna), az EO vizet hatékonynak találtuk, ha elektrosztatikus permetezéssel együtt alkalmaztuk a kikelő petékből származó baktériumok patogén és indikátor populációinak kiküszöbölésére.

Az elektrolizált víz használatát értékelték a tojáshéjak és a tojásmosó mosására és fertőtlenítésére kilenc hónapon át, egy baromfitelep szomszédságában lévő osztályozó és csomagoló központban. A teszt eredményei a higiénia ellenőrzésének javulását jelzik. A törött tojások sárgájának feloldása elektrolizált lúgos vízzel, majd elektrolizált savas vízzel való fertőtlenítése kedvező hatással járt. Ezenkívül az elektrolizált víz alkalmazásának előnye, hogy leegyszerűsíti a hagyományos mosási és fertőtlenítési eljárást, és arra ösztönzi az üzemeltetőket, hogy gyakrabban alkalmazzák a folyamatot. Ez az üzemeltetőkben kialakult eljárás jelentős tényező lehet a szennyvízkezelés ellenőrzésének javításában.