Felületfertőtlenítés
A semleges elektrolizált víz felhasználásának értékelése a beteg közeli felületek tisztítására
Infection Control & Hospital Epidemiology 35.12 (2014): 1505-1510
Ennek a tanulmánynak a célja a beteg közelében lévő helyek tisztításának 48 órás mikrobiológiai hatásainak monitorozása volt egy új fertőtlenítőszerrel, az elektrolizált vízzel. Egy időskorúak akut ellátását biztosító kórteremben, egy kerületi általános kórházban, Skóciában. A szekrényeket, a bal és a jobb oldalrácsokat, betegágy asztalokat 30 ágyhelyen átvizsgálták az aerob kolónia számra (ACC), a meticillinre érzékeny Staphylococcus aureusra (MSSA) és a meticillin-rezisztens S. aureusra (MRSA), mielőtt elektrolizált vízzel megtisztították. A helyeket a tisztítás után 1-48 órával változó időközönként átvizsgálták. A mikrobiális növekedést cfu / cm2-ben és az MSSA és MRSA jelenlétét vizsgálták meg az egyes helyeknél. A vizsgálatot háromszor megismételték, havonta. Rövid időn belül és szignifikánsan csökkent az átlagos ACC (360 mintavételtű hely) az tisztítás előtti 4,3 szintjéről 1,65 cfu / cm2-re egy órával a fertőtlenítőtisztítás után (p <0,0001). Az átlagszám ezután 24 óra alatt 3,53 cfu / cm2-re, 48 óra után 3,68 cfu / cm2-re nőtt. A teljes MSSA / MRSA (34 izolátum) a tisztítás után négy órával 71% -kal csökkent, majd 24 óra elteltével az előtisztítás 155% -ára (53 izolátum) emelkedett. Az elektrolizált vízzel történő tisztítás csökkentette az ACC-t és a staphylococcust a betegek körülötti felületeken. Az ACC 48 óra elteltével is az tisztítás előtti szint alatt maradt, de az MSSA / MRSA szám a tisztítás után 24 órával meghaladta az eredeti szintet. Míg a fertőtlenítőtisztítása gyorsan csökkenti a biológiai terhet, további vizsgálatokra van szükség a kórokozók újbóli elterjedés okainak tisztázására a beteg közelében lévő helyeken.
A savas és bázikus elektrolizált víz hatékonysága a Staphylococcus aureus biofilm felszámolásában
Canadian Journal of Microbiology 58.4 (2012): 448-454
A Staphylococcus aureus egy fő kórokozó. Biofilmet képezhet az orvostechnikai eszközök és az élelmiszeripari berendezések felületén, ami megnehezíti az elpusztítását. Egy új módszer kifejlesztése érdekében az S. aureus biofilm felszámolására ebben a tanulmányban megvizsgálták az elektrolizált víznek a S. aureus biofilm eltávolítására és elpusztítására gyakorolt hatásait. Egy biofilm biomassza-teszttel szafranin festéssel és a biofilm architektúrájának képalkotó elektronmikroszkóppal történő megjelenítésével kimutatták, hogy az alapvető elektrolizált víz (BEW) hatékonyan képes eltávolítani a létrehozott biofilmet. Az elektrolizált víz pH-ja befolyásolta az eltávolítás hatékonyságát. Egy biofilm életképességi vizsgálatot végezve 3- (4,5-dimetil-tiazol-2-il) -2,5-difenil-tetrazolium-bromid-festéssel, a savas elektrolizált víz (AEW) hatékonyan elpusztítja a biofilmbe beágyazott S. aureust. Az AEW-ban rendelkezésre álló klór lehet a baktériumölő hatás fő tényezője. Ezenkívül a BEW 2% NaOH-val egyenértékű S. aureus biofilm eltávolítási hatékonysággal rendelkezik, és az AEW baktériumölő képessége a S. aureus biofilménél 2% HCl-vel egyenértékű. Ezek az adatok arra utaltak, hogy az AEW és BEW alkalmazható baktériumölőként és eltávolító szerként a S. aureus esetében a biofilmben.
Az elektrolizált oxidáló víz baktériumölő hatásai a kórházi fertőzésekben részt vevő baktériumtörzsekre
Artificial Organs 28.6 (2004): 590-592
A tanulmány célja az elektrolizált oxidáló víz baktériumölő hatásának feltárása a kórházi fertőzéseknél. Ebben a vizsgálatban a leggyakoribb opportunista kórokozók közül tíz vizsgálatára került sor. A tenyészeteket oldatba oltjuk 4,5 ml elektrolizált oxidáló (EO) vízben vagy 4,5 ml steril ionmentes vízben (kontroll), és 0, 0,5 és 5 percig inkubáljuk szobahőmérsékleten. A 30 másodperces expozíciós idő alatt az EO-víz teljes mértékben inaktiválja az összes baktériumtörzset, kivéve a vegetatív sejteket és a bacillus spóráit, amelyek 5 perc kell, hogy elpusztuljanak. Az eredmények azt mutatják, hogy az elektrolizált oxidáló víz hasznos fertőtlenítőszer lehet a kórházi fertőzésekhez, de ennek klinikai alkalmazását még értékelni kell.
Új elektrolizált nátrium-klorid-oldat a szárított HIV-1 fertőtlenítésére
Bulletin of Osaka Medical College 48 (2003): 29-36
A nátrium-klorid oldat elektrolizált termékei szabad maradék klórt tartalmaznak, és hatásosnak bizonyultak a fertőtlenítésben. Az alacsony nátrium-klorid-koncentrációt (ESW-L) tartalmazó elektrolizált erős savvizet alacsony nátrium-klorid-koncentráció (0,1% vagy ennél kevesebb) elektrolízisével állítják elő. Noha az ESW-L hatékony fertőtlenítőszer, a fertőtlenítő hatás a szárított HIV-1 ellen és az ESW-L HIV-1 elleni célja még nem tisztázott. Ebben a tanulmányban megpróbáltuk kimutatni az ESW-L hatékonyságát a fertőtlenítéshez viszonylag ellenálló szárított HIV-1 ellen, és elemezni a fertőtlenítési felületet. Kimutattuk, hogy az ESWL inaktiválja a szárított HIV-1 fertőzőképességét. A fertőtlenítés mechanizmusának elemzésekor, bár a vírusrészecskén belüli p24-es HIV-1 strukturális fehérjét az ESW-L nem inaktiválta, a reverz transzkriptáz (RT) és a részecskén belüli genomi RNS enzimatikus aktivitása azonban inaktiválódott az ESW-L kezelés után. Ezek az eredmények azt sugallják, hogy az RT és a genomi RNS enzimatikus aktivitása az ESW-L célpontja.